⇦

Íme a linkek, most már bármilyen hiba nélkül, éljen a technika minden apró ördöge (:

Mosonmagyaróvári Városi Televízió http://www.youtube.com/watch?v=Kx0rhCyOISY&feature=youtu.be&t=8m55sv=Kx0rhCyOISY

Ha hiányzott már a tesztsorunk folytatása, most örülhettek: sikerült összeállítanunk  a második kört ezekből a megoldhatatlannak tűnő kérdésekből. Nem szeretnénk nagy ígérgetésekbe bonyolódni, de annyit azért megtehetünk, hogy ha esetleg olyan helyen fejezzük be a versenyt, ami az egész csapat számára tetszetős, eláruljuk, milyen sztori rejtőzik az egyes kérdések mögött.

1. Hogy hívják hősünket?
a, Valami Joe
b, Baval Awad Jack
c, Az nem Gawal amúgy?

2. "Ki megy még veletek Pestre?"
a, Bálint
b, Ez egy vicc?
c, Na de most komolyan... Bálint?

3.Ki tud a csapatból a legjobban ugatni?
a, Fanni
b, Ez nem túl komolytalan?
c, Megölnek, ha ezt beletesszük.

4. Kinek a nevét lehetetlen kimondani?
a, NussTer Dávid.
b, A NuSSSSSSSSSer
c, Boróka, vagy Borika

5. Hogy lehet bejutni a stúdióba?
a, csöngetni kellene
b, nincs hátsó bejárat
c, ugye nem volt végig nyitva? UGYE NEM?

6. Hol van Bárány Attila?
a, valahol részegen hever
b, a rádióban
c, a művészúr

7. Ki várt Gyuluskára?
a, a mentorunk
b, öt fiatal
c, a recepciós

Rendhagyó módon egy könyvajánlóval készültünk mára kreatív lánykánk, Borsika tollából. Anthony Burgess Gépnarancsa elsőre talán sehogyan nem kapcsolható versenyünk témájához, de ha jobban belegondolunk, mindig csak akkor tudjuk igazán megbecsülni azt, amink van, ha egyszer megmutatják, milyen lenne a világ nélküle.

- Gépnarancs.
- Gééépnaraaaancs???????
- G-é-p-n-a-r-a-n-cs.

A fenti párbeszéd elhangzása után vettem kezembe Anthony Burgess Gépnarancs c. művét, izgatottan várva, hogy végre megtudjam, mit is takarhat ez a szokatlan cím. Később megértettem, hogy a barátnőm miért ajánlotta a könyv elolvasását, és miért nem kezdte el hosszan, fájdalmasan elemezgetni az idegenül csengő, ám roppant frappáns címet.
A mű látszólag egyszerű, de valójában igen összetett történetét a fiatal főszereplő, Alex tolmácsolása alapján ismerhetjük meg. Az ő ellentétekkel teli karaktere az első benyomás után fokozatosan egy-egy szimpatikus vonással is megajándékoz bennünket, aminek segítségével részben szerethető figurává válik. (Számomra a fiú komolyzenéért való rajongása jelentette az első kis reménysugarat.) A regény hasonlít egy trilógiához. Az emberi élet egy rövid részletének három szeletkéjét mutatja be.
A világ, ahol járunk, nem éppen ideális. Mindennapos a bűnözés, megszokott az erőszak, nem meglepő az embertelenség. Mégis azt mondhatjuk, hogy ez az idegen hely valamiben nagyon hasonlít Földünk társadalmához. Nincsenek szörnyek, tündérkék, vámpírok. A központban ott áll az ember, aki irányítója és áldozata az önmaga által létrehozott közösségnek. Megjelenik család, barátság, vallás, politika; egymással szemben a jó és a rossz; börtön, szabadság, a döntés lehetősége; eszmék, hatalmak, fejlődés és egy helyben toporgás.
Az olvasó elszörnyed a főszereplő fiú cselekedetein. „Hogyan lehetséges mindez?” Először nem tudjuk átérezni, nem tudjuk magunkat a szereplők mellé besorolni. Ez a rideg, sötét, érthetetlen közeg mégis ott rejt magában valamit, ami miatt nem hirtelen kitalált rémmesének gondoljuk a leírtakat, hanem egy kicsit valóságosnak. Pontosabban: a valóság groteszk felnagyításának.
Véleményem szerint a könyv legfőbb értéke abban rejlik, hogy gondolkodásra késztet. Negatív képet kapunk egy elrettentő világról, és ez segít minket a valóság megítélésében. Egyrészt tudatosul bennünk, hogy pozitívan vélekedhetünk társadalmunkról, ésszerűvé válik a bizakodóan optimista magatartás. Másrészt felmerül a kérdés, hogy a sok leírt szörnyűség vajon milyen mértékben, milyen ténylegességgel fordul elő napjainkban. Azt hiszem, minden egyes említett mondatot igazolni tudnánk, ha figyelmesen körültekintenénk a közvetlen, s nem közvetlen környezetünkben. Talán ettől is kerül közelebb hozzánk ez a papírra vetett látomás, és ettől válik még riasztóbbá a gondolatok egymásutánja.
A könyv végén Anthony Burgess egyéni stílusában végérvényesen tudtunkra adja, mit is szeretett volna a címmel kifejezni. De vajon vehetem-e a bátorságot, hogy az író gondolatait analizálni kezdjem? Azt hiszem, nem. Ez a könyv a Gépnarancs. Kimondhatatlan, megfoghatatlan, de önmagáért beszélő. Gépnarancs – így, egyszerűen.

65 éve, 1948 november 26-án fogadták el Magyarországon a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt. Furcsa belegondolni, hogy az, ami számunkra már magától értetődő és természetes, az nagyszüleink és dédszüleink idejében még csak egy szép álom volt.

Azóta viszont már a nők is teljes értékű tagjaivá váltak társadalmunknak, szavazhatnak, dolgozhatnak is. Így sokakban talán felmerülhetett a kérdés, miért létezik még mindig annyi feminista klub és szervezet, akik látszólag egy olyan célért küzdenek, amely a felszínről nézve már rég megvalósult. S bár természetesen nagyon jó az az ösvény, amelyen haladunk, közel sem állíthatjuk, hogy a nők helyzete mára tényleg teljesen optimalizálódott.

Magyarországon a nők helyzete világviszonylatban még mindig rendkívül pozitív, hiszen szerencsére az itthoni hölgyeknek már nem kell olyan nehézségekkel és hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnie, mint az ázsiai és afrikai kontinens egyes országaiban élőknek. Ennek ellenére még mindig vannak olyan, sokak szemében talán apróságnak tűnő tényezők, amik miatt nem állíthatjuk, hogy mindenhol egyenlőség van.

Elég talán a munkaerőpiacot megvizsgálnunk, hiszen a legtöbb, még meglévő eltérés talán itt érhető tetten. A fizetési különbségekről nem is szólva, a statisztikák meglehetősen elkeserítőek, ha a vezető pozíciókban lévő nők arányát vizsgáljuk. S bár jogilag minden adott lenne ahhoz, hogy a nők ugyanolyan részben képviseltessék magukat a felső vezető rétegekben, valamiért még mindig sokkal többször találkozunk itt az erősebb nem képviselőivel.

Szerencsére ma már minden adott ahhoz, hogy a jövőben ezek az adatok is javuljanak és idővel tényleg nyugodt szívvel jelenthessük ki: megvalósult a férfi és nő közötti egyenjogúság. Addig is, a Combat Dogs csapat természetesen kiáll az ügy mellett, és ha máshol nem is, saját közösségünkben már elértük, hogy a lányok és fiúk szava ugyanannyit érjen.

Talán többen is hallottatok már Az éhezők viadala trilógiáról, amely nemcsak könyvformában, hanem a filmvásznon is rengeteg rajongóra talált. Katniss kalandjainak második része, a Futótűz a héten debütált a mozikban, és osztálytársainkkal együtt csapatunk több tagja is úgy döntött, hogy rögtön az éjféli premierre ellátogat.

Nem is mennénk bele részletesebben a film elemzésébe, inkább arra térnénk ki, hogy talán nem meglepő módon a film- és könyvsorozat rengeteg módon kapcsolódik az ODA versenyéhez, így aztán amellett hogy az éjszakai órákban remekül szórakoztunk, még értékes tapasztalatokat is gyűjthettünk a következő forduló megoldásához. Sokan ugyanis a történetben felépített társadalmat egy totális diktatúrához hasonlítják, sőt a film rendezője, Francis Lawrence szerint ami a Kapitóliumban és a körzetekben történik, az borzasztóbb, mint bármilyen diktatúra, amely az emberiség történelmében részre jött. Így Katniss megpróbáltatásain keresztül egy kicsit mi is belekóstolhattunk abba, milyen lenne egy ilyen rendszerben élni, és ezek után sokkal egyszerűbb volt azt is észrevenni, milyen előnyei vannak a demokráciának.

A Futótűz emellett egy kicsit a sztárok és a mögöttük működő média kapcsolatára is rámutatott, valamint nagyon erős példákat hozott arra, milyen mértékben képes minket befolyásolni a média és mennyi átverés és színjáték folyik a szemünk előtt. Ez pedig természetesen azért is volt fontos nekünk, mert a hétfőn leadott harmadik fordulóval még egyáltalán nem ért véget a játék. A legutolsó, negyedik körre két feladatot is kaptunk. S amíg  nagy izgalmak közepette várjuk az előző kör eredményeit, már beleástuk magunkat ezekbe a kihívásokba is. Elsősorban megpróbáljuk minél több platformon népszerűsíteni az általunk választott társadalmi ügyeket és hőseinket, s igyekszünk minden követ megmozgatni a siker érdekében. A második feladat pedig a Hackni című film alapján esszét írni a média befolyásoló szerepéről. Az ötletek már itt is gyűlnek, és természetesen ebben a Futótűz is segítségünkre volt.

Ha az érdeklődéseteket felkeltette Az éhezők viadala trilógia, ne habozzatok megnézni az első részt és ellátogatni a moziba megnézni az új filmet is!

Talán már megnéztétek a harmadik fordulóra elkészített videónkat ( ha még nem, itt az ideje, hogy pótoljátok!), ahol mindennapi hősünket, Jacket mutatjuk be. Bár a videó és a hozzá megírt akcióterv elég teljes képet mutat arról, miért is ő lett a mi kis Superheronk, pár dolgot még mindenképp szeretnénk elmesélni róla, ami az iterjú limitált hossza miatt oda már nem kerülhetett be. Az interjú nyersanyaga mintegy negyven perces volt, így természetesen nagyon nehéz volt csak azt a pár momentumot kiválasztani, ami a leginkább bemutatja Jacket és munkáját.

Először is, mindenképp szeretnénk arról mesélni, hogy Jack önkéntes munkáját nem szervezetek kötelékében végzi, hanem a JacKaraoke csapata csakis az ő és társai végtelen energiájának és fáradozásainak terméke. Nem státuszokért, hangzatos vezető pozíciókért és nem is tanárként vagy foglalkoztatásként csinálja azt, amit csinál. Ő csak egy közölünk, mindennapi dolgozó (és tanuló) emberek közül, aki szabadidejét hajlandó arra áldozni, hogy rászorulókon segítsen, s szerintünk ez az egyik legnagyszerűbb tulajdonsága.

Emellett már a találkozásunk utáni pár percben is lenyűgözött minket Jack közvetlensége, és az, ahogy az utca emberéhez viszonyul. Látnotok kellett volna, ahogy tulajdonképpen teljesen ismeretlen, az utcán véletlenül szembejövő vagy a villamoson mellénk kerülő embereket milyen vidámsággal szólítja meg és elegyedik beszélgetésekbe másodpercek töredéke alatt. Jack tipikusan az a figura, aki sosem áll meg, mindig pörög, és természetesen minden pillanatban van egy jó szava az emberekhez. Már az interjú előtt és közben is csak úgy ömlött belőle a szó, de mi ezt egyáltalán nem bántuk.

S végül egy sokkal személyesebb részből is. Az interjúnkból végül kimaradt, de úgy érezzük, érdemes tudnotok arról is, hogy Jack édesanyja hallássérült, egyiptomi származású édesapja pedig nagyot hall, így Jack anyanyelvi szinten tudja használni a jelnyelvet, hisz ebben nőtt fel. A Pesten töltött délutánunk egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a gyorsétteremben, ahol feltöltöttük magunkat a hosszú nap után, Jack jelnyelvvel szólított meg egy a közelünkben ülő hallássérült fiút. Megdöbbentő volt, hogy gyakorlott szemével milyen gyorsan kiszúrta, hogyan is kommunikálhatna legeredményesebben a sráccal. Hihetetlen, hogy Jack milyen elképesztő gyorsasággal tud alkalmazkodni a környezetéhez, és segítséggel fordulni bárkihez, akivel találkozik. Ezért is választottuk mi pont őt hősünknek, és reméljük, hogy a videó és történeteink alapján Ti is egy kicsit közelebb kerültetek hozzá.

...az természetesen nem más, mint a szokásos beszámolónk arról, hogyan is állunk az épp aktuális fordulóval és hogyan haladnak a munkálatok. A harmadik forduló feladatának megjelenése után az őszi szünetet inkább a pihenésnek és feltöltődésnek, valamint az ötletelésnek szenteltük, így aztán az azt követő két hétben várt ránk a jelenlegi küldetés oroszlánrésze. Ráadásul amiatt sem panaszkodhattunk igazán, hogy nem akadt elég tennivalók a versenyen kívül, hiszen amellett, hogy iskolánkban a tizenegyedikes osztályok kampányhetébe keveredtünk (melynek során minden osztály egy adott témát kiválasztva filmet és bevonuló műsort készít, valamint különböző programokat szervez, mi pedig megszavazhatjuk, kik voltak a legjobbak), a csapat több tagjára még a német emelt szintű érettségi szóbeli része is várt. De hogy milyen feladattal lepett meg minket az O:DA stábja erre a pár hétre? Meg kellett találnunk a mi hétköznapi hősünket és interjút készíteni vele. Hogy ki is lett a Combat Dogs csapat szuperhőse, azt természetesen a holnapi napon Ti is megtudhatjátok, addig azonban inkább arról mesélnénk, hogyan is botlottunk bele emberünkbe.

Akik az eddigiekben figyelemmel követték csapatunk működését, azoknak minden bizonnyal ismerősen fog csengeni a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény és Gyermekotthon neve, hiszen az előző fordulóban itt végezhettük el önkéntes munkánkat. S kiválasztott hősünkről is itt hallhattunk először, így külön öröm számunkra, hogy így is össze tudtuk kötni eddigi munkánkat a mostani fordulóval.

Szerettünk volna egy olyan személyt választani erre a feladatra, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik, és aki fiatalos lendülettel és rengeteg energiával segíti azokat, akiknek szüksége van rá, és reméljük, hogy nem csak mi látjuk úgy, hogy kiválasztott hősünk tökéletesen megfelel ezeknek a feltételeknek.

Hősünk személyében egy abszolút életvidám és rendkívül közvetlen és nyitott embert ismerhettünk meg, így aztán a szerdai napon elkészített interjúnk is remek hangulatban és nagy örömökre rengeteg nevetéssel tarkítva telt. Egy egész délutánt tölthettünk el hősünkkel, s segítőivel, s az interjú fáradalmai után még egy gyorsétterembe is betértünk, hogy még oldottabb hangulatban folytassuk a megkezdett beszélgetést. Természetesen arról is beszélgettünk, hogyan is segíthetnénk a munkáját, így azóta már a szintén feladatként megkapott akciótervünk is gőzerővel készül.

Holnap viszont már az újabb forduló leadási határideje jön, így még utolsó tartalékainkat is mozgósítva megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni ebből a körből is, s reméljük már Ti is alig várjátok, hogy megtekintsétek a hősünkkel készített videót, ami bizony már a holnap esti órákban felkerül majd közösségi oldalainkra.